Zagoria vármegye (horvát Zagorje ‘hegyentúli’), 1193–1523: közigazgatási terület a Magyar Királyságban, DNy-Szlavóniában, a Dráva és Száva közének Ny-i részén, →Zágráb vármegye és →Varasd vármegyék között, az Iváncsica dombvidék D-i részén, a kettős Krapina folyása közt, →Stájerország cillei kerületével volt határos. A folyó D-i partján, a Szljeme-hg É-i lejtőjén van ~ ellentéte, a Prigorje. – A név a Szljeme (okl-ben Zelemen) hegységre utalva keletkezett, mely e környék legmagasabb pontja (1035 m. tszf.); a Száva melletti lakók a Szljemen-túli vidéket Zagoriának mondták. E tájék 1083-tól a m. kir-ok birtoka. 1207: Csepán szlavoniai bánt ~i comesnek is nevezték. A 13. sz: Korpona (horv. Krapina) már Zagoria közp-ja, a város fölötti magaslaton 1327 e. már létezett (Greben és Varasd után Szlavonia 3. legnagyobb) vára, mely Iván Kukuljevics (1816–1889) horv. tört.író (nem bizonyított állítása szerint) a horv. kir-ok idejében is fönnállott. 1366: Kanizsai Jánost, Lőrinc fiát, már Varasd és Zagoria főispánjaként együtt említették, mint ezt követően a Bánfyakat és Ostfyakat főispánságuk idején. – ~ várai a 14. sz: egy katonai egységet alkottak, a varasdi ispán mint castrorum in districtu de Zagoria existentium castellanus szerepelt. Ekkor a zagoriai főesperesség 15–17 pléb-át fogott össze. [→Sebenicotól D-re, a →traui püspökségben egy Zagoria nevű horvát zsupánság létezett, de a Szljemen túli Zagoriának e zsupánsághoz a név azonosságán kívül semmi köze] Korponát (Luxemburgi) Zsigmond (ur. 1387–1437) Vinnica vára után 1399: Belec, Császárvár, Kosztel, Lepoglava, Lobor, Oszterc, Trakostyán várakkal együtt adományozott Cillei Ulriknak, akinek családja ezután Zagoria gr-jának címezte magát, s bár címükben nem, ténylegesen a nemesi Varasd vm-nek is örökös főispánjai voltak. Birtoklásáért a Korponán elhunyt Korvin János (1473–1504) és a Korponát 1523: megszerző Keglevics Péter (1520–26: az utolsó jajcai bán) versengtek, aki alatt ~ önállósága megszűnt, s Varasd vm. egy járása lett. 88

Révai 1926. XIX:621. – Szabo, Gjuro: Kroz Hrvatsko Zagorje. [Zagreb, 1939] – Fügedi 1977: 158.